András Ferenc filmrendező, Magyar Filmtörténeti Fotógyűjtemény Alapítvány, 2006

SZABÓ GÁBOR

- a Vadon című film operatőre -

András Ferenc szerint a Vadon című film forgatása nagyon nehéz volt. Sokáig tartott, -  55 napig -  viszontagságos körülmények között.

SZABÓ GÁBOR: Nekem is rögtön az jut eszembe, hogy - na, ez az a film, amit ma már szinte lehetetlen lenne leforgatni. Pedig annak idején sok ilyen munkánk volt. Mostanában anyagilag szinte kivitelezhetetlen egy ilyen magyar film. Már semmi nem adott hozzá. Ezt a filmet végig vidéken forgattuk, a Balatonnál, ahol az egész stáb együtt lakott. Díszletben dolgoztunk, sok helyszínen, több hétig. Rengeteg lovas jelenetünk volt fegyverekkel, jelmezben. Senki nem otthonról hozta  a ruháját...

Arra emlékszel, hogy volt három filctollad? Ha igaz, egy rózsaszín, egy sárga és egy zöld. Ezekkel már előre bejelöltél mindenfélét a forgatókönyvben…

Ezt én kezdettől fogva csinálom. Abban az időben még nem fűzött könyveket adtak, hanem rendes, bekötött forgatókönyvet kapott mindenki. Nekem a mai napig megvan a Vadon példánya. Még arra is emlékszem, hogy bordó színű és arany betűkkel van ráírva a címe. Valamint a fedőlapon van egy 3-4 centiméter vastag piszkos csík, ugyanis keresztülment rajta egy szekér, ami meg volt rakva mindenféle pirotechnikai anyagokkal. Ezt a szekeret egy dombról gurították le, majd felrobbantották. Sajnos valamit elmértek, emiatt a kocsi a kamera irányába száguldott… Mindenkinek el kellett ugornia előle. Az egyik segédoperatőr srácot el is találta, de nem volt komoly a sérülése. Na, ennek a keréknek a nyoma van még mindig ott a borítón. A forgatókönyvnek az első, belső lapjára csináltam magamnak egy puskát. Mivel mindenféle szempont szerint kijegyzeteltem magamnak a filmet, rögtön meg is tanultam. Ha valamilyen forgatókönyvi kérdés felmerült, akkor mindenki őrülten elkezdett lapozni, hogy megkeresse az inkriminált részt. Én meg elegánsan fölnyitottam az első lapnál, ránéztem a jegyzetemre és láttam egyben az egész filmet. Rögtön tudtam, hogy miről van szó, hogy mi a válasz a kérdésre. Na, ez volt az a puska, melyet mindig mindenféle színes filctollal jelölgettem. Hogy melyik mit jelentett, az filmenként változott. Olyan volt, mint egy grafikon. Azonnal láttam, hogy egy karakter hol és mikor tűnik fel, vagy hogy a nappalok és az éjszakák hogyan váltakoznak. 

Minden filmre így készülsz fel?

Azt hiszem minden filmre máshogy kell felkészülni. Egyrészt mert maga a film is más. Én nagyon szeretem, ha egészen különböző feladatokat kell megoldanom. Másrészt, mert minden rendezőnek máshogy kell segíteni…

Szerintem kétféle sikeres rendező van. Az egyik hihetetlenül pontosan tudja, hogy mit akar látni a vásznon. A film minden egyes jelenetéről, a legapróbb részletekről  előre tudja, hogy akarja megcsinálni. Mindenről ő dönt. Szinte kézi vezérléssel irányítja a munkatársakat és mindenkivel elég magas szinten végre is hajtatja az elképzeléseit. Az egész film ott van a fejében. A másik típus – ide sorolnám Fricit -  úgy működik, mint egy jó karmester, aki nagyon gondosan választja ki a zenészeit. Odafigyel arra, hogy ki játssza majd a szólamot, ki adja a ritmust és  ki legyen a brácsás. Komoly „castinggal” választja ki a zenekarát, ezáltal nívós szakemberekkel veszi körül magát. Olyanokkal, akik arra a filmre a legalkalmasabbnak, a legfogékonyabbnak tűnnek. A munka során a kiválasztott emberektől a saját területükön maximális kreativitást és önállóságot vár el. Aztán ő az, aki a megszülető ötleteket és kreatív gondolatokat egy mederbe tereli. Emellett az is nagyon fontos, hogy képes fanatizálni a stábot. Eléri, hogy mindenki fölsorakozzon a zászló mögé és egy emberként - teljes szívvel -  arra menjen, amerre ő akarja,  és azt tartsa fontosnak, amit ő. Feri számára nem a részletek kidolgozása a fontos. Benne megjelenik egy kép az egészről, - mert ő egészben gondolkodik -  a részleteket a munkatársaira bízza, akiknek viszont nagyon nagy szabadságot ad. Így az operatőröknek is. Ez izgalmas dolog. Ha visszagondolok Feri filmjeire… ugye, majdnem mindegyiket más-más operatőrrel készítette. Ha a Veri az ördög feleségét összehasonlítod  a Dögkeselyűvel és ezt a kettőt a Vadonnal, akkor olyan, mintha három rendező három filmjéről beszélnénk. Nekem azért volt nagy élmény a Vadon forgatása, mert tényleg nagy szabadságot kaptam tőle. Ez nagyon inspiráló. Feri többre tartott, mint egy olyan mesterembert, aki jól tud bánni a fénnyel, a kamerával vagy a kompozícióval. Ennél neki többre volt szüksége… egy olyan alkotótársra, aki egyenrangú vele, a rendezővel.

A Vadon egy XIX. századi történelmi tabló. Hogyan befolyásolta ez a film képi világát?

Ferivel megnéztük a korabeli magyar festményeket, hogy azokon milyen világ jelenik meg. Nagyon mély tónusú, feketébe bukó képeket találtunk. Ezt szerettük volna mi is megjeleníteni a filmben. Belsőben könnyebb volt megvalósítani az általunk elképzelt képi világot, mert ez esetben világítással kontrollálni lehet a képet. De mi történik külsőben? Az erdőben vagy a mezőn hogy nyúljon bele az ember a képbe? Sokszor használtunk az erdőben pirotechnikai eszközöket is: füstöt, ködöt. Néha tényleg merész és hajmeresztő dolgokat csináltunk. Mindenféle szűrővel kísérleteztünk. Ennél a filmnél egy fémgyűrűbe kifeszítettünk egy vöröses női harisnyadarabot, és azt beszereltük  a kamera objektívjének a hátsó tagja mögé. Így az objektív és a kamera között volt egy kis lágyító szűrőnk, amit külső jeleneteknél használtuk. Ez adott egyfajta puhaságot és textúrát a képeknek. Ma már ilyesmi senkinek nem jutna eszébe, mert az ilyen effektusokat az utómunka során készítik el számítógéppel.

A csatajelenetnél is erős fény hatol át a fákon.

Igen, az is mesterséges fény. Az ilyesmit nehéz létrehozni, mert nagy területen kell szétküldeni sok embert, hogy ködözőkkel ide-oda szaladgáljon. Természetesen soha nem arra megy a szél, amerre kellene, ami hihetetlenül idegesítő tud lenni. Amikor meg az emberek az ellenkező irányba futnak, akkor persze megfordul a szél és visszafúj... végül megcsináltuk, mert volt hozzá türelmünk. Szerencsére Feri is partner volt ebben. Érezte, hogy ez fontos, hogy vizuálisan olyan világot teremt, amire ugyanúgy szükség van, mint a jelenet többi összetevőjére. Egyébként sok rendezőnek nincs türelme kivárni ezeket a pillanatokat. Akkor még egyáltalán nem volt számítógépes utómunka, úgyhogy nekünk nagyon sok mindent a kamerával kellett létrehoznunk. Emlékszem,  volt a filmben egy éjszakai vihar- jelenet, villámokkal! Ezeket az effektusokat belsőben - úgy ahogy-  világítással meg tudtuk oldani, de külsőben már nem volt semmilyen eszközünk arra, hogy igazi villámokat kreáljunk. Akkor azt találtam ki, hogy kockázó motorral veszek fel képeket. Jó néhány órát töltöttem el azzal, hogy a villámlás ritmusa szerint különböző expozíciókkal és „túl expozíciókkal” készítettem kockákat egymás után a képről. A végeredmény olyan volt, mintha villámlott volna. Akkoriban nagyon sok mindent hasonlóan kellett megoldanunk. Miről híres a magyar operatőr a világon mindenhol?

A leleményességről.

Egy amerikai operatőrnek nem jutna eszébe ilyen megoldás. Náluk van egy nagy teljesítményű lámpa, melyet aznapra diszponálnak és a világosítók bármekkora területen szétszórnak villámokat. Nekünk a lámpa helyett valamit ki kellett találnunk. Mindig elkerekedett az amerikaiak szeme, amikor egy magyar operatőr elmondta, hogy bizonyos problémákat ő hogyan oldana meg. Soha nem értették, számukra a problémamegoldás - ezen a szinten -  teljesen ismeretlen világ.

Mikor láttad utoljára a Vadont?

Tegnap újra megnéztem. Azelőtt, úgy  … 10 éve. Tegnap még a fotóalbumot is elővettem, hogy felfrissítsem az emlékeimet…nagyon szerettük a Vadont forgatni.